Versek - Háború

A sötétség leple szántott,
Aratta körülöttem a béke hírét.
A múzsa engem rég elhagyott,
Otthagyva bennem fájó emlékét.

Nincs már az a szép dallam,
Mely fülemben oly édesen szólt.
Nincs egyetlen érzés sem,
Mely ennyire elszánt volt.

Emlékeim hada kést rántott,
S minden egyes kés szívembe szúrt.
E sebek tátongtak,
S vér helyett fájdalom csordult.

Küzdöttem én sokáig,
Bár csatákat eleget vesztettem.
De a háborút nem adtam fel,
Majdan vértemet újra magamra veszem!