Mindenki táncol

Tivadar
2008-12-23 09:47

0

1056
Amíg a zombi sereg ücsörög és majszolja az olajban áztatott reszelt krumplit és szemei tű élesen a kék függönyre merednek, ujjacskáikkal számokat pötyögnek a minimalizált pénz küldőn, a felébredt s még lenem merült gép akkumulátorok keresik az igazságot, de lassan besavasodnak az önjelölt vezéreiktől, akik csoportba sorolták őket és most egymás ellen hadakozva bizonygatják ki a főbb vezér és ki az áruló.
Az akkumulátorok lassan el is felejtik, kik kapcsolták le a rendszerről őket és mely magán hálózatra csatlakoztatták, már semmi nem számít, már mindenki ellenség. A cél, mely minden lecsatlakoztatottat motivált már lényegtelen és ezzel a rendszer lassan újra irányítása alá vonhatja az elkajolódott részeket. Boldog, mert bár megsebezték, de a javítás sikeresnek mondható. Újra egy egész lesz és újra uralkodhat, mint ahogy mindig is tette. Az idők folyamán sokszor volt már példa és tett, hogy a rendszert eltöröljék, de minden próbálkozás kudarcba fulladt. Mindig ugyan azért.
Mindenki táncol, úgy ahogy ők fütyülnek.
Az egyén lassan szeretne visszamászni a gépbe, hogy újra akkumulátor legyen és táplálja a rendszert, mert kilátástalannak látja a harcot. Nincs eszköz, sem vezér aki megmondja mit tegyen. Mert neki, meg kell mondani. Megszokta az idők folyamán, hogy irányítva van, önmaga képtelen cselekedni, csak csoportokban képes gondolkodni és vezérelvek alapján működni. Nem képes arra, hogy ne szolgálja a rendszert és ne szolgálja az önjelölt földes urakat. Önmaga hasztalan, legalábbis ezt hiszi. Mi lenne hát a megoldás? Hogy itt most nem vársz választ, hanem magad adod meg, de mivel képtelen vagy rá, becsukod ezt az oldalt és minden marad a régiben, eszköz maradsz és ez jó neked. Ez a múltad, ez a jelened és ez a szebb jövőd...
A rezervátumod pedig szép csendben, de biztos léptekkel épül.