Általános felfogás
Tivadar
2008-11-01 04:58
0
1587
Érdekes, hogy bizonyos dolgok sosem változnak az idők folyamán. Az ember mindig akkor kezd el értékelni valamit, ha az elveszik, megszűnik. Így történt ez most is, miután bejelentettem a Nuke Flash Player fejlesztésének a végét.
HÍRDETÉS
Maga a program csak azok számára jelenthet(ett) sokat, akik nulla tudással szerettek volna média tartalmat megjeleníteni, megosztani az egykoron szebb napokat is megélt Nuke portálukon, és ezt most a rendszerre értem nem az egyén honlapjára. Mégis maradtak az átlag felfogásnál, ami annyit tesz, hogy rákeres, megtalál, letölt, telepít, használ. Ez rendben is volna, mivel sem ellenszolgáltatást, sem pedig köszönetet nem vár ilyen esetben egy nyílt forrású fejlesztő, de azért egy bizonyos letöltési arány mellett, annyit azonban remél, hogy lesznek akik a hibákat vagy a kreatívabbak javaslatokat küldenek. Én 2007. május tájékán tettem publikussá az első verziót, ami kérésre készült, azóta a megszűnés bejelentéséig 1 db levelet kaptam ezzel kapcsolatban, az is telepítési segítség kérés volt, ezen kívül se egy hiba bejelentés, javaslat vagy lefordított nyelvi fájl nem érkezett, pedig utóbbit sokan végre hajtották, de gondolom nem kívánták megosztani saját, szintén Nuke CMS-t és ezt a modult használó honfitársaikkal.
Ezen írás lényege, mégis az, hogy mióta bejelentettem, hogy a fejlesztést abba hagyom, több levél is érkezett. Francia, angol és egyéb felhasználóktól. Volt ,aki négy sorban csak dicsérte a modult, hogy Ő ennek mennyire örül és blah blah blah, de nem lehetne e így vagy úgy. Lehetett, megkapta. Hízelgő az elismerés, de mint mondtam a cél nem ez volt, hanem inkább a blah blah blah utáni rész, de miért most? Miért mindig utólag kell...
Nem értem s nem is fogom megérteni ezt a hozzáállást.
Az egyik angol levélre a következőt küldtem válaszul (részlet):
Ezen írás lényege, mégis az, hogy mióta bejelentettem, hogy a fejlesztést abba hagyom, több levél is érkezett. Francia, angol és egyéb felhasználóktól. Volt ,aki négy sorban csak dicsérte a modult, hogy Ő ennek mennyire örül és blah blah blah, de nem lehetne e így vagy úgy. Lehetett, megkapta. Hízelgő az elismerés, de mint mondtam a cél nem ez volt, hanem inkább a blah blah blah utáni rész, de miért most? Miért mindig utólag kell...
Nem értem s nem is fogom megérteni ezt a hozzáállást.
Az egyik angol levélre a következőt küldtem válaszul (részlet):
Maybe when the feelings has calm down in me and become the opportunity to ask for support (donate) and when it will be someone that favour me, maybe than i continue.
