Versek - Ősapám

augusztus van és én álmodom
s álmomban Ő áll a domboldalon
szigorú, szúrós tekintete
végig mér és mintha megvetne


Ősapám, drága Ősapám
ilyenné váltam, de nem az én hibám
nincs már ostor, nincs már ló
tépett a föld, gyenge lett a szó

Ősapám, büszke Ősapám
idegenek ülnek tort a hazán
gyenge lett a nemzet, haldoklik a nép
porba vész aki ellenük vét


ébredj kedves, már itt vannak
sokat ígértek, hát feladtalak
kár volt hinned azt a szebb jövőt
nekem megbocsájtanod a szeretőt

nem lesz fiad se jövőd már
madaradra, jeledre tűzhalál vár
eltemetettsz mint Ősapád
nem leszel szabad míg világ a világ