a szavaknak szárnya van
hatalmas koppanás
a jelen csak villanás
túl egyszerű, törvényszerű
lassú érvágás
a szavaknak szárnya van
bizalom nélkül egy csapatban
jó messze száll, meg sosem áll
nyomot hagy a kíváncsi agyakban
jelezni kellene előre?
rajta a személynek bélyege!
most mégse szenvedj, úgy is mindegy
süket fülek vesznek folyvást körbe
térdepelj és hajolj újra
vigaszt nyújt a magány csókja
és hallgass, hallgass el örökre
nyíljon ki a titkok virága
meg ne oszd, el ne add
zárd körbe minden szavad
de írni írd meg
mert az kötelesség és feladat
5:31 2011. március 26.