elég volt
újra csak belebotlom, ugyan abba a kőbe
szinte már biztos, a bizalom a szemem körbe szőtte
a francnak hiszem el, ha már előre látom
és mér mindig ugyan ott keresem, ahol nincs is barátom
bele fáradtam és aludnék, de már aludtam eleget
mégis vissza fekszem, még egy kicsit még egy keveset...
de nem, jönnek és szét feszítik lelkemet
mert hagyom, mert mindig én engedek
éjjel mikor felkelek, nem véletlen, akkor élhetek
pörög a kezem, alkot, építek
de reggel mikor felkelnek a kedvem újra menekül
mert minden amit tettem a viszonzatlanságban szépen elmerül
a szemembe köpik saját hülyeségük
mert csak is az a szép csak is az a jó
felesleges minden érv és minden tény
mikor megépült már akkor süllyedt a hajó
elég volt
zárni kellene minden ajtót
de nem tehetem meg
engem
nem így neveltek
elég volt
kikel rekeszteni minden lódítót
de nem tehetem meg
van bennük még jó
amit talán megmenthetek
16:23 2011. március 7.