Versek - úgy, mint még sohasem

lángoló papír
és hamu a földön
ráfújok hirtelen
majd nyomban összesöpröm

újra felesleges sorok
szálltak el a semmibe
égtek és tépődtek
mint minden gondolat
minden egyes emberbe

mondták már neked?
- Nem kellene több!
vagy féltek szólni
s nem merték érzékeny lelked
megsérteni?

Ó, tudom én, jeleztek bizony
csak felfogni nem vagy képes
a tényt s az időt
hogy minden amit írtál
:felesleges

aludni kellene már
úgy, mint még sohasem
tudod, mint ahogyan egyszer
1996-ban elképzeltem