Versek - szomorú szűz

kegyes veled a reggel
nem lohasztja le a lelkedet
csak mesterien elrejti
az eljövendő bűnödet

tiszta dombodon virág kél
nem szántotta fel még eke
elsírnád magad ha rá jönnél
mily kincset rejt a mélysége


színes képről a szomorúság
villant igéző tekintetet
bajban volnál ha fokoznád
érintetlen, fázós testedet

furcsa kéj hasítana
combod közé serényen
az édesség akadna torkodon
mikor az égbe repülnél félkészen


este jő s vele az álom
fáradtan pihensz megtépve
nincs már virág csak szántott domb
csúfosan meg lettél jelölve

tisztul a köd ez csak villanás
mind az mit a képzelet vetített
maradj még szűzi szomorúság
ráérsz meglelni kincsedet