Versek - lapozz fel

akartam volna neked írni
de rájöttem nincs miről
ha csak arról nem
hogy ez a kényszer felőröl

fel
mert mindig szólni akarok
szólni mindenkihez ha azt látom vakok
pedig se erőm se jogom
csak ez a mérhetetlen buzgalom
melyben
néha magamat látom benned
néha téged is
néha azt érzem féltelek
néha
pedig azt hogy Ők csak színlelik

de ki vagyok én?
és persze mond
Te ki vagy?
egymástól távol, máshol
reménytelen barátságból
táplálkozok s táplálkozol

ismét csendes a reggel
s én újra írtam
újra
de most neked
azért hogy akard, megfejthesd

felejtsd el
hogy lassan 2 éve ismersz már
feledd el
mind azt mit rólam megtudtál
lapozz fel
akár a frissen írt rémregényt
olvass el
mint egy rímtelen költeményt

ha túl vagy a bevezetőn
és szemed éhesen sort kutat
csukd be gyorsan a könyvemet
és lásd ahogy a világ
most rajtad mulat