Tíz
délben ébredtem, te 6-kor mentél
láttam az arcodon
mégse kérdeztél
hogy miért és minek
ülök itt éjjel
s miért nem melletted fekszek
tízéves folyamat
sose lesz vége?
tudom, hogy igen
mert láttam előre
reszket a levegő
vagy már csak zizzen
mikor éjjel megérkezel
már nem is kérdem
hol voltál s kinél
meddig és minek
10 éve ez megy
s én mindent feledek
és semmibe se hiszek
szét esett testem
a lelkem halott
furcsa egy érzés
mikor magamba marok
elfojtott dühvel
ülök a széken
tudom, hogy tudod
már régen végem
ezt még megkellet írnom
igen, a tízre
újra csak neked
bár jobb volna tűzre
ahogy a többi
ez is csak vázlat
amit egy nincstelen senki
fel nem vállalhat
el nem szavalhat