utamat eső mossa
lábam alatt kavicsok csikorognak
és a vas szekér, ó a vas szekér
lassan előrébb ér
kezemben még érzem feje súlyát
a levegő csak áll
letakart teste mozdulatlan
miközben tudata a sötétség fele száll
a szekérben fekve, gyöngéden elterülve
szemem előtt ezer képkocka pereg
a királylány halált halt
s fia szeméből fájó könny csepeg
az ásás most fájó kötelesség
a felejtés nehéz erőlködés
csak az álnokok szava serceg
és a holdról lekiáltó békesség
álmodj, álmodd hogy itt vagy még
álmodd hogy fiaddal játszol
és tudd hogy a holdon hű bronzharcosom
üdvözöl és csókol
2006. 05. 08.
sziszikómacs emlékére