Versek - Ébredj!

vagyok, egy mérhetetlen őrület
aki nélkül meglehet
hogy a világ szebb lehet

de most tornyosul bennem a harag
miközben erőm láthatóan apad
halld hát, utolsó szavamat:

eltűrtem hogy hazámat tépjék
nem szóltam mikor házamat ellepték
teli lett borral a pohár
az igazságot vörös lepellel fedték
és ajkamat vastagon beöltötték
össze dőlt az ősi vár

mégis, véres karommal megemelem a kardot
és az ég fele nyújtva rátok kiáltok
Ébredj! Ébredj, ó szent nép!
Tudom, hogy neked 1000 év nem lehet elég
Ébredj! Ébredj, ó tiszta akarat!
mert álmodban eltörlik holnapodat