Versek - Pusztulás (Nincs jog!)

lázadó tárgyak között
ébred a táj
már tudja a mindenség
tegnap itt járt a halál
gyilkosul kihalt
ez-az öreg föld
a népesítő gondolat pedig
már régen összetört
én csak csitítom ösztönöm
és nem figyelek semmire
a teremtő is tudja
az embernek nincs joga az életre
halkan és kacéran
pusztul a lélek
haldoklik az emberiség
hullunk
mint a legyek