Versek - A boldog boldogtalan

Arra a fecnire nem fért rá, mint azt eredetileg gondolta, mégis valamire írnia kellett és hát ez a fecni üres volt és nagyon is közel.
Ritkán vett magának üres füzetet és egyéb íráshoz való szerszámot. Ezzel is spórolt. Írt már Ő asztalra, rádióra és még a kezére is. Ha úgy hozta a sors, kért egy lapot mástól, de az Istenért nem vett volna.
Ideges volt és reménytelen. Már majdnem befejezte ..., bár sosem fejezett be semmit igazán amit csinált, de most mégis úgy érezte, hogy ennek a valaminek a végéhez közeledik. NINCS TÖBB HELY.
Fölállt az ágyból és elrakta a tollat, majd visszaült és széttépte a papír fecnit.
Másnap reggel kukázni kezdett az íróasztala mellett görnyedő kukának kikiáltott zacskóban, néhány hosszú cigaretta csikk reményében. Nem talált csak egy papír foszlányt, amire alig kivehetően azt írta: A boldog boldogtalan. Mélázott egy ideig, aztán hurkot kötött a zacskón és kivitte a kertbe s ott kidobta a valós kukába. A szeme se rebbent. Valahol az egész iromány ott volt a fejében elásva, nagyon, de nagyon mélyen.