Versek - harag

hirtelen haraggal nézek a világra
magamat űzve, téged bezárva
ordítok ahogy a torkomon kifér

a nemértés, az együgyű kérdés
ellenséges hadként tornyosul
pusztuljon és folyjon belőle vér

mintha szakadék szélén állanék
magam mögött a megszokott révület
lábam alatt az ölelni vágyó őrület

de haragom nem szült még gyermeket
s nem bontotta át falaim
ami késik mégse múl

nem hallok hangokat
s nem szúrnak tüskék
csak egy apró háború dúl
mégis
ha férjé válnék egykoron
és a harag már akarat
magamat megfojtom
hogy téged ne bántsalak