Versek - Nyugalom

tépett elmém fodrozódva gyógyul
a csend, mint súlyos tonna
bele passzíroz a padlóba
...úgy hiányoztál!
már a végét járta a türelem
gyilkosért kiáltott
de váram magas falát átlépni nem tudta
s most már, talán végleg elhallgatott?
ne legyen úgy mint rég
jöjjön valami új
valami új ami tiszta és nyugalom
mint amikor az esti szél az arcomba fúj
masszírozza mélyülő ráncaim
fodrozza őszülő tincseim
s jöhet újra a szélkirály
hogy lehűtse a harag által égetett sebeim
nyugodt vagyok
úgy mint gyermekkoromban
köszönöm
hogy végre, talán megnyugodhattam

19:31 2009.08.15.