Versek - Pontok és halmazok

Pontok vagyunk mind a végtelenben
Én is pont voltam a te életedben
Sok jelentéktelen pont alkotja a halmazt
Szíved mást nem is tartalmazhat

Emlékszem egy szép napon sétáltunk egy réten
Aznap milliárd csillag gyúlt az égen
Neked azok is csak sivár pontok lehettek
Pedig az ég óceánján reményt sejtetnek

Megtalálom még az utam e véges életben
Lehet a sors nyomasztó keze sem véletlen
Bennem ég a remény mint örök fény az égen
Még akkor is ha már soha nem látlak téged

Szemed fátyolos zöld mint a növényi méreg
Mikor rá gondolok az elmém sebesen lépked
Marja lelkem mint ekevasat a reggeli pára
Menekülnék, felmásznék egy magas fára

Gyerek szemmel lássam újra a tájat, a rétet
Fáj a gyötört szívem, lassan lüktet de még éltet
Nekem az élet többet adott, és még adhat
Mint pontokat és értelmetlen halmazokat