Versek - Álomkép

Nem látlak, de most is téged idézlek,
Ahogy olvasok a sorok között.
Egy álomkép, most belém költözött.

Akár a festőnek a színek kavalkádja,
A zenésznek a dallam, a gitár húrja.
Nekem, a költőnek te vagy most a múzsa.

Tudom, a szónak lehet súlya, bírálhat mindent,
És magába foglalhat mindeneket.
De érzem, ezzel nem érvelhetek neked.

Te töltöd be a hajnalt, és a reggel lásd,
Belőled fakad, így kel fel a nap.
És lám, ismét verstől teli a lap.